A mágnesterápia történetéből

Szerkesztő: | 19. június 2019

A mágnesterápia viszonylag hosszú múltra tekint vissza. Ez az elismert módszer a kísérleti és gyakorlati módszerek széles skálájából fejlődött ki, amelyek eltérő eredményekre vezettek.

A mágneses gyógykezelést az emberiség már több száz éve ismeri. Maga a mágnes egy görög városról – Magnesiaról – kapta nevét, ahol vas-oxidot bányásztak nyers formában. Egyes legendák arról szólnak, hogy a kínaiak már Krisztus előtt 4 500-ban ismerték és használták a mágnest.

A mágneses port már a régi időkben használták terápiás célból, pl. tabletta, beöntés, borogatás formájában adagolva, az “örök fiatalság” italába keverve, stb. történt. Különösen hatékony volt a mágneses por borogatás formájában – sebek vagy sérülések gyógyítására, ízületi vagy gerinc-fájdalmak enyhítésére, ízületi sérülésekből eredő ödémák csökkentésére.

Történelmi források azt is említik, hogy már a Római Birodalom császárai (pl. Claudius) a köszvényt  “elektromos halakkal” teli fürdővízben gyógyították. Ma már tudjuk, hogy ez a hal a tengeri rája volt, amelyet megérintve elektromosság, elektromágneses mező jött létre.

Faraday

Az első, ember által létrehozott permanens mágnes az 1649 -1655 közötti időszakban a svájci és német vasolvasztókban készült karbonacélból. Az első terápiás mágnest és elektromágnest 1826-1928 között az angol W. Sturgeon és amerikai J. Henry állította elő. Az ő munkájukat folytatták Faraday, Maxwell és Herz.

A mágnesterápia tudományos alapjai csak a XIX. század végén, a XX. század elején – a fizika, kémia és elektrofiziológia fejlődéséhez kapcsolódva – jöttek létre. Az elektromágneses mező elméletét J.C. Maxwell  angol fizikus alapozta meg, aki felfedezte az elektromágneses mező fő tulajdonságait és 1864-ben – az ún. Maxwell-egyenletek formájában – általánosította az elektromos és mágneses jelenségre vonatkozó ismereteket.

Csehországban a mágnesterápiát Grüner élesztette újjá, majd a XX. század 70-es, 80-as éveiben Jeřábek, aki számos megbetegedéssel kapcsolatban dolgozta fel a mágnesterápia eredményeit – hasonlóan Chvojkához, aki a mágnesterápiás gyógymódot kezdetben a nehezen gyógyuló csonttöréseknél alkalmazta.

A mágnesterápia professzionális alkalmazói

Japánban és az Egyesült Államokban a páciensek konzultálhatnak professzionális mágnesterapeutákkal, akik komplex terápiás tervet állítanak össze a megfelelő étrendkiegészítők és testmozgás beiktatásával is. A mai idők paradox jelensége, hogy a mágnesterápia, amely az eddig megismert gyógymódok eredményességére tekintettel a legjobb statisztikával rendelkezik, legkisebb költséggel és kockázattal jár, nemcsak hogy a fő áramlatok peremén áll, hanem gyakran az utolsó próbálkozásként is szerepel, amikor az össszes, “hagyományos” gyógymód felmondta a szolgálatot.

A klinikai szakemberek – ma jobban, mint bármikor – elismerik a prevenció jelentőségét általánosságban is, de a betegségek szubklinikai stádiumában is. Az orvosi szaktanácsadás a mágneses segédeszközök tekintetében – a ideg- és bőrbetegségekkel, mozgásszervi vagy egyéb szervi megbetegedéssel küzdő – számos páciens részére felbecsülhetetlen segítséget jelenthet.

Az utóbbi években világszerte megnövekedett a mágnesterápia iránti érdeklődés és alkalmazása rendkívül el is terjedt. Nagyszámban kezdték előállítani a terápiás készülékeket és eszközöket. Amerikai források szerint 1996-ban 1,050 millió dollárt költöttek mágnesterápiás segédeszközökre, míg 1999-ben már több, mint 3 milliárd dollárt. A mágnesességgel foglalkozó tudományos kutatók száma manapság több, mint 200.000.

A mágneses mező természetadta törvényszerűségeinek leírása szorosan összefügg a természetes folyamatok általánosabb, az ún. elektromágneses mezőnek a leírásával. A legegyszerűbb elektromágnes tulajdonképpen a hosszú vezeték, melyen keresztül elektromos áram folyik.

A mágneses mező nagyságát annak intenzitása (H) határozza meg (egyenesen arányos az átfolyó árammal és fordítottan arányos a vezeték távolságával, egysége az A/m), vagy a mágneses erővonalak sűrűsége, a mágneses indukció (B), ami az az erő, melyet a mágneses mező a vezetékre gyakorol. Ennek mértékegységei a Gauss (G) és újabban a Tesla (T) (1 T = 10 000 G). A gyakorlatban a használatos mértékegység az mT (l mT = 10 G).

A mágnesterápia történetéből – az Önök kérdései

Felkeltették érdeklődését a mágnesterápiáról szóló információk? Szeretné megtudni, hogyan segíthet a mágnesterápia az Ön problémáin? Forduljon hozzánk bizalommal, szakembereink megválaszolják az Ön kérdéseit.